A homeopátia a hasonlót a „hasonlóval gyógyítani” elv alapján működik. Alkalmazásának elve, ahogy a görög elnevezés mutatja (homoion = hasonló, pathos = szenvedés) abból indul ki, hogy a beteg azt a gyógyszeranyagot kapja homeopátiás hígításban és elkészítési módban, amely hígítatlanul az egészséges emberben olyan tüneteket vált ki, mint amelyek leginkább hasonlítanak a beteg panaszaihoz.
Ez a hasonlósági elv, melyet Dr. Christian Friedrich Samuel Hahnemann így foglalt össze: „similia similibus curentur”, azaz a hasonlót hasonlóval kell gyógyítani. A hasonlósági elv (simile-principium) a homeopátiás cselekvés vezérelve, ezért is hívhatjuk a homeopátiát „hasonszenvi” gyógymódnak.
A homeopátia egyéni, alkati terápia, mely az egész embert – testét és lelkét – egyaránt figyelembe veszi, miközben mérgező és mellékhatásoktól mentesen gyógyít. Parányi, azaz infinitezimális dózisokban használja a gyógyszereket, ugyanis ellenkező esetben kellemetlenül súlyosbítaná a tüneteket.
Ezzel szemben a hagyományos orvoslás, az „allopátia”(allon = más, pathos = szenvedés) a betegségek legyőzését célozza meg, vagyis a gyógyulás érdekében ellenszereket használ.
A homeopátiában nem ellentétesen, hanem analóg módon ható anyagokat alkalmaznak, vagyis, amelyek a kezelendő betegségekhez hasonló állapotot vagy működésváltozást idéznek elő. A szervezetet ért erős ingerek megzavarhatják annak működését, olyannyira, hogy megbetegszik. Ezzel szemben a homeopátiás potenciák – gyenge ingerként hatva – stimulálják és normalizálják a megzavart működést.
Hahnemann sosem állította, hogy a hasonlósági elvet ő fedezte fel, hiszen mindig is utalt az előfutárokra (Hippokrates, Paracelsus), azonban elvitathatatlan érdeme, hogy a meglévő felismerést felelevenítette, módszertanilag feldolgozta és átültette a gyakorlatba.
Forrás: http://balastya.floridonet.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=72&Itemid=85